ezzel a címmel jelent meg az alábbi írás az urbanherbalist.blog.hu -n:
A vén Duna. A kék Duna, ami mostanában szürkén hömpölyög, és már annak is örülünk, ha a Google Earth-ön megnézhetjük hogy nézd, itt szürke, de egyébként azért vannak világosabb szürke részei. Ami már majdnem felér egy halvány koszos kékkel.És akkor egy éljen mosoly keretében arra gondolunk, mégsem veszett még el a Dunánk, a folyó, mely a városunkat szeli ketté.
Régebben nem gondoltam, hogy megszerethetem ezt a folyót, elvágytam ebből az országból és csak arra tudtam gondolni, hogy máshol jobb az élet. Persze, szokásos menekülési mániám úgy tűnik, múlóban van, ami annak is köszönhető, hogy kinyitottam a szememet és elkezdtem látni. És mivel jól csak a szívével lát az ember, mi más is történhetett volna, mint elkezdtem végre érezni azt, aminek a létezéséről olyan sokáig mit sem tudtam: valamiféle hazaszeretet. Mert lehet, hogy nem olyan, mint Skandináviában, de akkor is a mienk. Lehet, hogy sokan rosszul gondolkoznak dolgokról ebben az országban, sok a panasz, sok a lelketlenség, de ettől még én azt állítom: ez az ország tele van csupaszív emberekkel. Kicsit vastagabb az álarcunk, mint kellene, kicsit sokan élik meg teherként az életet, belátom, én is érzem, és én is érzem sokszor terhesnek. De aztán jönnek azok a napok, amikor például felfedezem, hogy a sokat szidott fővárosunkban milyen SUP-ra állni és állva gondolázgatni Budapesten, a Dunán, például a Gubacsi-hídnál, egy kis öbölben…Hogy is mondják? Az élmény megfizethetetlen. Kiszabadulva az irodai létből vízre állni és csak menni, könnyedén siklani…Próbáljátok ki:) Tehetitek:)
Van nekünk ugyanis a Norbi cimboránk, aki bemutatott minket a Csaba Petinek, aki életünkben először beavatott minket abba, hogy mi is az a SUP-élmény. Magyarországon nála tudjátok a legkedvezőbb áron megszerezni ezt a mini gondolát.
Az alábbi linkre olvasható az írás:
http://uh.blog.hu/2013/07/12/duna_en_igy_szeretlek_sup_kalandok_budapesten#more5401803